Zsidózás
Az ember egyik faji jellege a rekesztés. Vadakat terelt, szelíd állatokat rekesztett el karámba. Kicsinyeit a barlang védett felébe. Vizeket rekesztett. Még makogott is, de már színes agyagokkal pingálta a jeleket, hogy megkülönböztethesse magát. A törzseknek totemjei voltak. A másik horda rétjét zöldebbnek, vadászmezejét, gabona vetem
ényét dúsabbnak látta. Nem csodálkozhatunk, hogy aztán fajtánként is kirekesztett. Az ember beszédes egy faj, ezért nem mindegy, hogy valamit a nyelvével fejez ki vagy a cselekedeteivel. A heccelés, mondhatni, genetikailag kódolt. Amikor az egyik aranyos csimpánz család a másik -, még zsenge húsú, növendék egyedét elragadja, hogy a növényi táprendjéből fakadó hiányosságokat kiegészítse, a kis tetemet véresen meglóbálják.
Az ember szívesen lát élőkbe s tárgyakba, avagy az égen vonuló felhőzetbe is, antropomorf vonásokat bele. Így például úgy gondolja, hogy a galamb egy szelíd állat, tubi, tubica. Holott minden galambtenyésztő tudja, hogy az egyébként viszonylag hűséges galamb pár hímegyede olykor a saját fiókáját agyonveri, ha akadályát látja szexuális célzatú vonzalmának.
A különböző vallások kiagyalói, alaposan ismervén az ember faji tulajdonságait, általában igyekeztek szabályozni, hogy a vallásba terelt, avagy önkéntesen gyűlt emberek mit vegyenek -, ne vegyenek a szájukra. Szavakban és verbálisan is. Ez a szájra vevés is, még beszéd-előtti, és nem csak főbb emlősökre jellemző viselkedési forma - főleg csoportosan művelik a csapat tagjai. Huhognak, kárálnak, kárognak, vijjognak, visítoznak, tátognak némán, - brekegnek világgá. Amikor az ember a csapatbéli társait, erdei s mezei vadakat rekeszt ki, elsősorban a maga javát tekinti, célja a haszonszerzés. Természetesen embertársait is céllal rekesztgeti ki, nem csupán okkal. A kirekesztgetés okai lehetnek lelki-pszichés eredetűek.
A zsidók még korai vallásuk formai elemeként alkalmazták természetes, pusztai félnomád életmódjukban feszültség levezetésre. Kiválasztottak egy hím kecskét, egy bakot s arra ráruházva összes bűneiket, kikergették a pusztába, ahol egyébként a kecskebaknak még a természetes ellenségei is éhen vesztek - így valószínűleg az ilyen bűnbakok is. A zsidó vallás tudósai, nagyon helyesen, később az egyistenhit megformálása során, úgy ítélték, hogy a társadalom frusztrációjának levezetésére ezt a pogány-nomád természeti-hitbéli rituálét átmentik.
Az emberi faj egyedcsoportjainak, fajtáinak, rasszainak vannak tulajdonságaik. Amikor a csoportok nagy távolságban, az akkori közlekedési viszonyokat tekintve áthidalhatatlan távolságokra lakoztak egymástól, a belterjesség miatt egyes nemzetiségekben a magas, csontos, nagyfejű és vöröses szőrzet vált fajta jelleggé, míg más törzseknél, akik állandó tűző nap alatt forróságban éltek, a sötétebb bőrszín dominált. Nagy orrúak és piszék, széles homlokúak vagy csúcsfejek. Az egyik fajta-csoport lábaiban állandóan a "menőke" viszketett, a legelő állataikkal vonultak tova. Vagy kedvenc vadaik nyomán, vagy a növényeik évszakvirág óráját lesve jártak a mezők s völgyek között körbe, körbe...
A túrós palacsinta föltalálása előtt több ezer évvel is már ismert volt a mondás: Csak az erősebb kutya eszik. Azóta viszont politikailag korrektebbül ezt mondhatjuk: Az erősebb kutya eszi meg a túrós palacsintát. Nos, az emberi fajnál is így ment ez, az erősebb horda kapta, fogta, s agyoncsapdosta a gyöngébb horda ellenálló tagjait. A kevésbé ellenállókat megtartotta, szelídülésükig, mint állatait elrekesztette, zsengébb egyedeit megette, okosabbnak látszó tagjai agyvelejét kultikus szertartások kereteiben kiszürcsölte. Általában elmondható a Föld élővilágáról, hogy az innovatív magatartás adott időszeletben (pillanatnyilag) sose látszik hasznosnak. Az innovatív kiscsibe elkóborol, és a tyúkanyó, bár kárál neki, nem fog utána keresgélni: ha követő magatartást tanúsít, életben marad, ha nem, hát elkapja a sakál vagy más kutyaféle. Az ember természete is innovatív. Sőt, olyannyira az, hogy mára már a tudományos fejlettsége évezredekkel jár előtte a biológiainak. Az emberiség tudós nagybácsijai már a hétéves gyermek fejlődési szintjén játszódó fél-gyermekecske emberkének odaadják a tűzpiros, és érettségi ajándéknak is korai Ferrari sportkocsi kulcsait azzal, hogy vigyázzon a nagy gázokkal. Aztán persze az emberiség tudósabbik része nem győz csodálkozni, hogy a robbanómotorokat elsősorban tankokban meg harci járművekben alkalmazván fejlesztette, a repülésnek egyenesen motorja volt a hadi alkalmazás. Még az emberi léleknek is vannak tudósai, akik meg azon csodálkoznak szüntelen, hogy a szemre előrehaladottan fejlett emberiségben ősi, szinte még állati emóciók támadnak. Avagy nagyon is főemlősökre jellemzőek. Vagy ahogy tudományosan neveztetik: a humanoidokra jellemzően, akik ismétlem - kirekesztenek is. Természetességgel befogadóak. A paradox magatartás humanoid vonás. Ma, amikor minden a kétdimenziós logikai síkba van, kiterjedés nélkül, dialektikusan fölfoghatatlan módon ON-OFF, fekete-fehér, igen-nem alapon -, nehezen fogható föl, hogyan fér meg emberben egyszerre két, ellentétes tulajdonság. Hogy a rabló-útonálló gyilkos, amikor otthon a batyuját kibontja, párás szemekkel figyeli apróságait, mint örülnek annak, amit apu hozott, három videót, a sok márkákat, dollárokat, robotgépet. Az emberre jellemző ki-, illetve berekesztési, avagy terelési forma. Például figyelem elterelésre használják. Adott területen a termelőeszközök régebbi birtokosai szemet vetnek az újabb birtokosok vagyonelemeire. Kis költséggel néhány óra alatt, felbőszítik embertársaikat ezen újbirtokos-konkurens embertársaik ellen s lemészároltatják őket. Ezt az emberi megnyilvánulást, jó félezer év óta megtörtént eseteit pogromoknak is nevezzük. Pogrom általában zsidó embertársainkat sújtja.
Magyar értelmiségiek uszításra alkalmas eljárása, hogy a szezont a fazonnal gyöngéden összemossák, így Magyarországon a cigányságot sújtó rasszista megnyilvánulásokat is pogromnak nevezi egy-egy magát a többinél okosabbnak gondoló egyed. Hogyne, az első, amit az ilyen okos egyedek kinyilvánítanak, az: ők az egyedül üdvözítők, az észosztást elvetik.
A zsidózás alapja az, az emberi tulajdonság, ami a más szájában a fogpiszkálóként lenyesett szálkáért ellát - de azt, hogy a gerendája, amiből az, a szálkát lehasította, inkorrektül eltulajdonított, azaz lopott, na, azt nem veszi persze figyelembe. Amit a zsidózók kifogásolandónak vélnek zsidó vagy zsidónak vélt embertársaikban, általános emberi tulajdonságok. A zsidóknak mindenféle emberi tulajdonságaik vannak. Évezredes vándorlásaik, szüntelenül változó és általában nem saját tulajdonú (bérelt) erőik miatt inkább a meghittebb, családi környezetük szépséges kialakítására koncentrálnak - vagy nem. Zsugoriak - vagy nem, hiszen adakozóak és segítőkészek is. Míg a magyaroknál általános magyar tulajdonság a civakodás és megosztottság, régi szép magyar szóval pártoskodás, pártütés, addig a zsidóknál vallási és társadalmi hagyomány is az elesettek, gyöngék segítése meg fölkarolása. A zsidók közül vándorlásaik során főleg a kereskedők és az értelmiségiek, egyéb szolgáltató ágazatok művelői maradtak fönt. Akik szembefordultak, azokat agyoncsapdosta a többség, a parasztok elkeveredtek más földművelőkkel (az emberegyedek paraszti szegmense igen-igen befogadó hajlamú) ..és így tovább. Azaz az ember nem csak istenként tekint magára, hanem be is avatkozik a kiválasztódásba – csodálkozni, meglesni, mint a birka, ezen, viszont emberien les...
A zsidók történelmét tanulmányozva szüntelenül valamilyen vándorlás történetével találkozunk. Ők, az egyik első nép a mai tudomásban, akik a titkos vallási misztériumot, miszerint isten egy, nyilvánossá és közzé tették, akár a legeslegiskolázatlanabb és legszegényebb zsidó ismerhette, nem kellett befizetni a drága misztériumjátékokra s utazásokra, mint más vallásokban. Egyes zsidó gondolkodók szerint a zsidó nép sorsalapja a vándorlás. Ugyanis a 20. század első felében történt valami velük. Az első világháború utáni gazdasági válságban kezdett elterjedni a régi jó, öreg emberi szokás, a bűnbakkeresés. A német nép egyes egyedei, akik über-ebb deutschoknak gondolták magukat más deutsch-oknál, és az, az ötlete támadt, hogy a (mai marketing kifejezéssel élve) csapat építéshez nem elég szavazgatni - hanem a gyűlöletkeltés, a társadalom befrusztrálása fóbiázás útján, szükséges. Embertársaiknak kis részét sikerült is alaposan befóbiázni, a többiek, pedig az ősi emberi szokás szerint együtt üvöltöttek a farkasokkal. De legalábbis tátogtak hozzá. Egyfajta "kultúr kampf" is volt ez, és az emberiség történetében minden kultúr kampf, amikor a tettek mezejére özönlik el, hamar más emberegyedeknek nem a szellemiek, hanem a bunkók és fegyverek, az öldöklés általi meggyőzésében siklik észrevétlen át. Amikor még nem voltak nyilvánosak a németek vezető, szemre humanoid egyedeinek a zsidók elpusztítására szőtt gondolatai annyira, vagy nem néztek oda más európai népek okos egyedei azzal, hogy amit nem látnak, az nincsen tehát, illetve amikor még a megsemmisítő táborok híre nem volt nyilvános, a kor jelentős politikusai nagyjából a jelenjük végső határaiig, az orruk hegyéig tekintvén nem gondolták veszélyesnek a zsidókat. 1938-ban Chamberlain angol miniszterelnök oda vélt, hogy a németek majd jól megadják a kommunistáknak, Sztálinnak. Párizsban, Európa egyik ("a") fővárosában díjat kapott egy tő-náci propaganda film, Leni Riefenstahl-nak az olimpia örvén készített munkája. Sztálin maga persze másképpen gondolta, mert antiszemita is volt. Más antiszemiták, akik meg egyébként gyűlölték Sztálint, is azonosultak Sztálin e gondolatával. A polgári Európa nem oda nézésében volt - ez vitathatatlan emberi attitűd. (Az emberek ma is e két választást kedvelik: Homok a fejben/fej a homokba.) Nem vagyok jó matekból egyenesen inkább idióta – így a holokausztalgebrai részt átugrom. Nem azt tartom lényegesnek, hány ember pusztult el a nácik társadalmi-összekovácsoló (csapatépítő) propaganda célzatú fóbiázás következtében. A holokauszt után is lehet verset írni. Születtek is költemények. Sőt, James Douglas Morrison szerint, ami egyedül, a holokauszt után fönnmaradhat - a vers, a dal.
Ami nem nulla, és nem egy, az, számos. Ami számos, az van. Vagy volt. A holokauszt tagadhatatlan. Sokan szeretnének nem odanézni ma is. Hogy attól majd nem lesz. Az önhazugság önvédelmi alap.
Krúdy Gyula az első világháború előtt minden további nélkül írhatott zsidó nőkről, szépségükről, jellegzetesen pelyhes ajkaikról. A politikai korrektség eluralkodása óta, főleg, hogy a pápánál nagyobbnak lenni nem divat, vannak, akik már akkor tanújelét igyekeznek adni annak, milyen korrektek, ha olvasás közben a zsidó szó a szemeikbe akad a szövegből. Hát még a sorok közül! Ha vannak, akik antiszemita gondolatokat kódolnak bele szövegeikbe, vannak tehát dekódolók is. Ha lehet hibásan kódolni, dekódolni hogyne. Hiszen a zsidózás alapja is az, hogy embertársamba olyan általános emberi tulajdonságot látok bele, ami nincsen is neki. De szeretném, hogy legyen. Vannak, akik imádnak gyűlölködni. Gyűlölni jó neki, hiszen a gyűlölete kivetítés: a saját frusztráltságáé. Gyűlöletkeltéssel ma is sokan igyekeznek nem csak a maszek kis lelki piszkaikat tisztázni, de társadalmi elemeket is bemozgatni. Vannak olyan emberek, akik deklaráltan nem gyűlölnek senkit, sőt, olyan mozgalomnak a tagjai, akik ilyesmi ellen tevékenykednek. Lezsidóznak például olyanokat is, akik nem zsidózók, hanem egyszerűen csak tudatlan seggfejek. Gyakori baleset gyűjtemények készítőinél, hogy nagyobb dossziét nyitnak annál, mint amennyi tudományos tényt előtalálnak. Ilyenkor, engedékenyebbé válnak a rekesztés tekintetében, és belerekesztenek a gyűjteménybe olyan embertársakat is, akik nem odavalóak.
Ha létezhet zsidók nélküli antiszemitizmus, hogyne lehetne zsidózók nélküli antiszemitázás. Egy zsidó viccet is kétféleképpen lehet elmesélni: zsidózva vagy nem zsidózva. Az önirónia az egyik leghasznosabb emberi tulajdonság. Sok zsidó viccet zsidók találtak ki, a rájuk is jellemző öniróniával. Az önirónia segíti a megértést. Gyanúm, hogy nem létezhet jó bölcselet önirónia nélkül. A nácira jellemző egyik standard az, hogy náci nem önironikus. Borzasztóan nehéz olyan emberi tulajdonságot találni, ami elrekesztésre alkalmas - de az önirónia hiánya az, ami a nácit végletesen és végzetesen jellemzi. A fasisztának, már vannak vicces vonásai - a komolysága is röhögtető. Ámde jaj annak, aki nyíltan kiröhögi.
A történet egzakt: ami megtörtént, az, történt meg. A holokauszt megtörtént. Mint tehát bebizonyosodott, szinte minden lehetséges a holokauszt után természetesen más népeket sújtó holokauszt is. Születhet a holokauszt után vers dal. Ismétlem, szinte minden lehetséges.
A zsidózás is lehetséges, mert az emberi faj olyan, hogy egyes egyedei, amit meg lehet tenni, meg is teszik. Lehet tehát -, mert a zsidózóra se szakítja rá az isten a mennyezetet. Kérdés, hogy mit csináljunk a zsidózó embertársainkkal. Rekesszük ki őket? Vagy el? - csapdossuk fejbe őket? Vagy inkább hátba, mintha szálkát nyeltek volna? Szabályozzuk le őket törvényileg, hozzunk határozatot? Nem tudom. Csak azt, hogy tudni semmi, tenni minden. Ezért én, ha valaki zsidózik körülöttem, vagy velem, vagy nem tudom, akkor annak azt szoktam mondani: Ne zsidózzál!
Lehet, hogy haragszom kicsit az anyukájára, hogy nevelte vagy hagyta ilyen hülye barommá lenni kicsinyét. De mégis, arra kérem: ne zsidózzon. Én még régi, elavult, spiné vagyok. Én még, akinek nincsen esze, azzal jószívű vagyok, s megpróbálom neki elmagyarázni, hogy mért ne legyen mán annyira egy buta. Egyfajta idealizmus ez, hogy az ember azt hiszi, hogy azért van esze, hogy abból másokat is kínáljon. Jól van, ha nem kell - nem kell. De - ne zsidózz, kérlek.
